2.fejezet - ❌Ismerkedés öt idiótával❌

                         Jimin

Némaságba burkolózva sétáltam JungKook mellet, nem igen tudtam mit mondani neki. Nagyon izgatott voltam, hogy vajon mit szólnak, majd a barátai, ha meg látnak engem. Lehet, hogy nekik nem is leszek oly szimpatikus, mint esetleg JungKook-nak, nemis tudom eldönteni, hogy a barna számára, miért vagyok olyan érdekes. Hiszen, nem ismerjük egymást régóta és mégis meghívott egy olyan baráti összejövetelre amit Ő rendez, a saját házába. Valóban ennyire kedves lenne? Nem hiszem el, hogy egy ilyen aranyos, jólelkű emberbe botlottam bele. Oly kár, hogy az ily tulajdonsággal rendelkező emberek ritkák, mint akár a drága kövek.

- Itt is vagyunk. - gondolataimból JungKook hangja húzott vissza. Óh Istenem, most mi lesz? Pici ujjaimat tördeltem, míg Ő a kapu zárral szórakozott, mikor sikerült kinyitni hirtelen vágódott ki a bejárati ajtó. A házból két fiú jött ki, az egyik nagyon magas és fekete haja van ami elől ketté választva pihent, egy fekete farmert és fehér pólót viselt. A mellette lévő srác csak pár centivel alacsonyabb, mint a fekete hajú, haját fehérre festette, ami nagyon kiemelte napbarnitott bőrét, karján megannyi karkötő csillingelt szürke színbe pompázva, gondolom a karkötők miatt esett választása egy szürke farmerre és egy fekete fehér feliratos felsőre.

Oh shit, JungKook barátai mind ilyen jól néznek ki? Jézusom, nem szabad ilyenekre gondolnom. Amint a fehér hajú tekintette találkozott az enyémmel kétségbe estem, mintha meglepte volna Őt valami. Amikor JungKook elindult a ház felé, szorosan a háta mögött kulogtam, nem akartam, hogy lássanak a barátai. Tudom, hogy nagyon gyerekes vagyok, dehát nem tehetek róla, nem minden nap találkozók új emberekkel. Ekkor viszont hirtelen JungKook hátra nyúlt és kezemnél fogva maga mellé húzott.

- Nincs okod arra, hogy ideges legyél, Pinkie. Nem fognak meg enni. - suttogta halkan a fülembe, miközben erősebben szorított kezemre biztatás képpen. Közelségétől meg némultam, így mindössze csak egy kurta bólintásra futotta. Mikor a fiúkhoz értünk JungKook le pacsizott velük, majd be mutatott minket egymásnak, most már neveket is tudtam hozzájuk kötni. A magas feketét YugYeomnak, míg a fehér hajút BamBamnek hívják.

- Oh, hát valóban nem lány. - szólalt meg BamBam, mikor már a nappaliba ültünk a kanapén. Mi, milyen lány? Én, lány? Süti, miket mondott rólam? - Pedig már azt hittük, hogy szereztél magadnak valami dögös csajt, mondjuk mire vártunk, reménytelen vagy haver. Habár így is lehet egy dögös pasid. - nevetett fel saját viccén.

- Igaza van Bam hyungnak, tök cukkerek lennétek. - csatlakozott YugYeom is. Nem tudtam mit reagálni erre, éreztem, hogy az arcom ég biztos, hogy enyhén piros vagyok.

- Ne is foglalkoz velük, Pinkie. Tudod, túl sokat ittak. - simított karomra JungKook, majd felkuncogott a két idiótán. Válaszolni nem tudtam, mert megszólalt a csengő jelezvén, mi szerint vendég érkezett. Süti egy szó nélkül felpattant ajtót nyitni, később pedig három fiúval tért vissza. A lila hajú fiú magasabb, mint Süti, viszont a szőke és a menta hajú akkorák lehetnek, mint én. - Megjöttek a többiek is. Srácok, hagy mutassam be Jimint, akit tegnap ismertem meg, Jimin Őit Namjoon, a mellette álló izompacsirta Jackson, a zöld hajú pedig Yoongi.

- Sziasztok. - mosolyogtam rájuk és még integettem is. Gratulálok Park Jimin, ennél jobban már nem is égetheted le magad, igaz? Szerencsére Ők nem tartották annyira gáznak vagyis, nem mondták. Namjoon és Jackson szinkronba köszöntek, míg Yoongi csak biccentett egyet.

- UH Jackson hyung. - kezdte YugYeom, de a sok alkoholtól elkezdett csuklani, meg várta míg a többiek helyet foglalnak, ki a kanapén ki a földön, mindenki oda ült ahová tudott. - Szerinted is dögös Kook pasija?

- Aish, nem meg mondtam, hogy ne itasd le annyira Őt, Bam? - morgott idegesen Namjoon, majd karon ragadta a feketét és kivitte a nappaliból.

- Ivott Ő magától is, nem kellett könyörögni. - emelte fel kezeit védekezés képpen BamBam. Áh, szóval YugYeom nem szokott sokat inni és most azért aggódik érte Namjoon? Értetlenül néztem a mellettem ülő JungKookra.

- Tudod, Pinkie, YugYeom közülünk a legfiatalabb és még mindig egy kis óvodás. Ezért mi nagyon figyelünk rá, mert tényleg nagyon gyerekes. Nam számára pedig nagyon fontos személy Gyeomie. - Süti elég sok információval látott el, amit el is próbálok raktározni. Miért lehet ennyire fontos neki? Vagy csak ilyen jóba vannak? Miután a két fiú is vissza tért a nappaliba el kezdtünk beszélgetni és természetesen az alkohol tartalma igencsak meg csappant két óra után. JungKook barátai nagyon normálisak, az elején kicsit tartottam ettől az egésztől, de ahogy bele mélyedtünk a sztorizgatásba, egyre jobban feloldóttam. Mondjuk szerintem az a pár üveg soyu is rásegített a jó kedvemre, de ez most mellékes. Már legalább három ciki sztorit megtudtam mindenkiről, a srácokkal mindenről el tudtunk dumálni.

- Unatkozom. - sóhajtottam, majd hátra vetettem magam JungKook ölébe. Kénytelen voltam le feküdni egy kicsit, mert úgy érzem, hogy forog velem a világ.

- Akkor játszunk valamit. - szólalt fel YugYeom, mire rá pillantottam. Ott ül a kanapén egy narancslé társaságában haragos tekintettel méregetve a Hyungját, mivel Namjoon már nem ad neki alkoholt.

- Ya, én tudok egy jó játékot. - pattant fel Jackson a helyéről, hogy utána le ülhesen a szőnyeg közepére. - Szóval, kell nekünk majd  pocky, de az a lényeg, hogy párokban leszünk, majd valaki a szájába veszi az édességet, míg a másik meg harap belőle, de csak akkor, hogy ha Ő csinált már valami olyat amit a kérdező még nem.

- "Az én még nem"-re gondolsz, de te fogyatékos azt vodkával játszák. - csapta magát homlokon a lila hajú, mire az egész társaság fel nevetett.

- Na nem mondod, Sherlock? Ezt egyedül találtad ki vagy Wattson is segített? - vágott vissza Jackson, itt már mindenki a hasát fogva röhögött. - De így izgibb és akiknek hamarabb fogy el a ropi azok veszítenek.

- És mi a büntetés? - tettem fel a kérdést.

- Azt majd később ki találjuk. - mondta Süti, majd elment pockyért. Mikor vissza tért neki is álltunk párokat választani.

- Akkor, Jimin kivel szeretnél lenni? - nézet rám BamBam miután Ő már kiválasztotta magának YugYeomot.

- Ööö, Sütivel. - mondtam miközben az említett személyre tekintettem. Ajkain pajkos mosoly virított, míg tekintette csak úgy csillogott.

- Süti? - kérdezte mélyen a szemembe nézve, mitől mondanom sem kell zavarba jöttem. Mert miért ne? Úgyis rég hozott már zavarba. - Még így sem hívtak, tetszik.

Miután mindenkinek meglett a párja, kivéve Yoongit, - mert Ő nem szereti az ilyen játékokat, - így hát Ő lesz a kérdező. Minden páros kapott egy ropit, JungKookal közös megegyezés alapján én veszem a számba az édességet. Biztos, hogy nem tudnám le harapni a véget tudván, hogy Süti szájába van a másik vége.

- Az első. Én még sosem törtem el semimet. - itt rögtön harapott egyet JungKook, de a többiek nem. Oh szegény Süti eltörte valamijét? A következő tíz kérdésből nyolcra harapott Kook, ezáltal pedig már csak két miniméter volt az édességből. Körbe pillantottam és észrevettem, hogy nem csak nekünk ilyen rövid, hanem BamBaméké is. - Akkor most legyen egy olyan amit már csináltam, mondjuk... Én már csókolóztam egy fiúval.

- Ez most komoly? - kérdezte Kook felháborodva, sóhajtott egyet, majd közeledni kezdett hozzám. Azthiszem ez elkerülhetetlen lesz, a szívem annyira dobog, hogy félő más is meghallja, ami pont nem lenne jó. Éreztem ahogy a tenyerem  izzadni kezd, mikor Süti be kapta a ropit, ezáltal pedig forró ajka az enyémhez ért, még levegőt venni is elfelejtettem, hirtelen öntötte el a testemet egy meleg érzés, szinte hőhullámként tört fel belőlem. Szememet nem mertem becsukni, látni akartam a sötét hajú reakcióját. Mélyen a szemembe nézett, mitől enyhén zavarba jöttem. Enyhén? Kinek akarok hazudni? Totál éget az arcom. Mikor el vált tőlem arca csupán csak pár centire volt, nem tudom mi van velem, de megint érezni szeretem volna azokat az ajkakat. Fogalmam sincs, hogy honnan szereztem hozzá bátorságot, de furcsa módon JungKookal egyszerre kaptunk egymás ajka után. Mit ne mondjak, nagyon meglepődtem, de nem volt időm ezzel foglalkozni, JungKook olyan hevesen csókolt, én pedig oly ügyetlen voltam, nem csoda, hisz még sosem csináltam ilyet. Mikor érezte ügyetlen próbálkozásomat, egy lassabb tempóra kapcsolt. Testemet ismét elöntötte a melegség, hasamban pedig valami furcsa érzés költözött. Talán erre mondják, hogy pillangók röpködnek a hasamban?

JungKook

Őszintén nem tudom mi ütött belém, nem akartam elszakadni Jimin puha ajkaitól, de úgy éreztem ő se bánja. És ami azt illeti volt egy olyan érzésem, hogy neki is ez az első csókja egy fiúval, amit nagyon édesnek tartok. Mindenféleképpen el kell mondanom neki holnap az érzéseimet, mert meg akarom ismerni ezt a tündéri fiút, aki itt ül mellettem hozzásimulva az oldalamhoz és csendesen figyeli a többieket, néha ráhajtja a fejét a vállamra vagy éppen felnevet a vicceken és az ismeretség hiányába még kissé szégyenlősen viszonyul a fiúkhoz, de látszik rajta, hogy egyre jobban elengedi magát a társaságunkban.
A bizonyos pockys játek után elkezdtünk karaokizni, ami nálunk a bulikon soha nem marad el, sőt aki nagyon bele éli magát a dalba még táncolni is szokott, és ilyenkor amikor új személy érkezik a társaságba, mindig megénekeltetjük egy nagyon lassú számmal szivatás képpen, hátha rossz hangja van az illetőnek.
Így történt, hogy Jackson aki kissé hamisan de elénekelte a Linkin Park legújabb slágerét és ezzel beinditotta a játékot és a magasba vitte a hangulatot.

- Nah ezt próbáljátok meg überelni. - dobta el a távirányító Jackson belé élve magát a helyzetbe.

- Azért a távirányítót nem kell dobálni sztárocskám. - szóltam rá, mert azért nehogy már azt higgye, hogy a színpadon van.

- Sorry, de ez kellett az összhatás elérése érdekében.

- Jah olyan összhatást adok én neked mindjárt. - pattant fel Bambam és felvette a távirányítót, akkor gondolom az lesz a mikrofon és intett Yugyeomnak, hogy válasszon neki valami jó zenét.
Majd la la la-zás elindult ami egy időbe a csapból is folyt és őszintén szerintem nincs ember aki nem idegesitett egy kicsit is ez a zene és mikor le esett neki, hogy mi az amit énekelnie kell nevetve fordult Yugyeomhoz:

- Jól van ezért még számolunk Öcsi.

- Alig várom már - nevetett Yugyeom is.

Majd elkezdett Bambam énekelni és lehetett hallani, hogy nem énekesnek született, de ez senkit nem érdekelt, mert mindenki nevetett rajta ahogy ugrál hozzá és már szinte kiabálja a szöveget.
Yoongi szó szerint leesett a kanapéról annyira nevetett.
Mikor vége lett a számnak sejtettem, hogy most fogják elmondani Jiminnek, hogy beavató szertartás gyanánt énekelnie kell nekünk.

- Most pedig drága Jiminünk te következel. - szólalt fel Yugyeom Jiminnek nyújtva a távirányítót.

-Miért pont én?

- Ez aféle beavatás, nem kell izgulni Jungkook nem engedte a szarabbik számot.

Jimin rám nézett bátoritás képpen,én pedig rákacsintottam válaszul, mire Jimin elvörösödve felállt és várta hogy berakják neki a számot.
Mikor megszólalt az all of me és egyszerre lehetett látni, hogy örül a számnak és hogy nem érti miért egy lassú szám megy, de elkezdett énekelni.
Én nem is tudom mit hittem, gondoltam jó hangja van meg minden, de mikor meghallottam azt a tündéri hangot szinte lefagytam, hogy lehet ilyen tiszta és szép hangja?! Ez a fiú kívül belül gyönyörű nem lehet betelni vele, és ha belegondolok, hogy milyen sok mindent nem tudok meg róla.
Merengésemet Bambam szakitotta félbe azzal, hogy meg lökött egy picit, mert ideje lenne viszajönnöm a jelenbe.
A szobában mindenki tök kussban ült és Jimint hallgattuk aki kicsit zavarba volt ettől, de a hangjában egy hamis hang sem volt.

- Azt a kurva. - szólalt meg először Yoongi mikor Jimin befejezte.

- Hát ezaz. Az ember egyszer akarja megszivatni az ujjakat erre tessék. -mondta Jackson nevetve.

- Majd legközelebb Jackson. -mondtam neki, közben Jimin meg vissza ült mellém, és közelebb hajoltam hozzá.

- Csodálatos a hangod is Pinkie. -súgtam a fülébe, mire először meglepődve a szemeimbe nézett, majd fülig pirosodott az arca, amit kedvem lett volna végig puszilni.
De megfogadtam, hogy először elmondom neki amit érzek, és bár a tetteiből sejtem a választ, addig nem csinálok ilyeneket.

- Jól van most azt hiszem mindenkire ráfér egy kör. - állt fel Yoongi és öntött a feleses poharakba mindenkinek.

- Yugyeomnak csak félig töltsd. - szólalt fel namjoon.

- Arg már megint kezdi. - fogta a fejét Yugyeom.

- Egyszer még megköszönöd -kacsintott Namjoon.

- Jó elég a szarakodásból mindenki ugyanannyit iszik és aki nem bírja az így járt. - offolta le őket Yoongi a saját stílusában.

- Nah adom, fenékig. - emelte a poharát egyszerre Bambam és Jackson.
Mindenki megfogta a poharát és egyhúzzásra megittuk, a hatását egyből lehetett érezni, de Yoongi így is mindenkinek újra töltötte a tiltakozás ellenere is.
Ez volt az utolsó emlékem az ébredés előttről.
Mikor kinyitottam a szemem nem láttam mást csak egy rózsaszín haj koronát, eltelt már másodpercbe mire felfogtam hogy hol vagyok és hogy mi történt.
Mikor tudatosult bennem nem tudtam abbahagyni a mosolygást, ugyanis Jimin nekem háttal fekszik egész testével hozzám simulva, én pedig hátulról ölelem magamhoz. Felemelő érzés így kelni, és ha belegondolok hogy két napja ilyenkor meg nem is ismertem, olyan mintha mindig is rá vártam volna.
Óvatosan elkezdtem azzal a kezemmel a mellkasát simogatni amivel öleltem, és éreztem ahogyan  a kezeim közt ébredezik.
Még félálomba a hátára fordult és nyitogatta a szemét.

- Hol vagyok?-kérdezte kábán.

- A legjobb helyen ahol lehetsz. -kipattantak a szemei és körbenézett,  végigfuttata a szemét rajtam, a helyzetünkön, és végül egyenesen a szemembe nézett.

- A karjaid közt?

- Pontosan Jimin. - mondtam majd ő is megölelt és belefurta a fejét a mellkasomba, és úgy pihent tovább.
Kapcsoltam, hogy túl nagy a csend és jobban körül néztem, és észrevettem, hogy senki nincs rajtunk kivül a házban és még egy kicsit ki is lett takarítva.

- Figyu Jimin.

- Hm? - nézett fel rám, aminek következtében elég közel került egymáshoz a fejünk.

- Azt hiszem ketten vagyunk. -        küldtem felé egy mosolyt, mire egy szégyenlős mosolyal válaszolt, és nézett tovább egyenesen a szemembe.