1.fejezet - ❌Váratlan találkozás❌

                              Jimin

Egy gyönyörű, esős napon sétálok a buszmegállóhoz, hogy haza jussak. De már a távolból látom, hogy én ugyan nem megyek sehova, mert annyian vannak a megállóba, hogy a közeledő zöld színű járműre biztos nem fogok fel férni.  A kapucnimat jobban a fejemre húztam, hogy a rózsaszínre festett hajamat megvédjem a víztől, miközben gondolataimba temetkezve sétáltam át a buszmegállón, hogy ha már a következő busszal kell mennem akkor míg várakozók be megyek a sarkon lévő kisboltba. Viszont arra nem számítottam, hogy egy fiú meghiúsítja, majd a tervemet. A közeledő lépteit nem hallottam a füllhalgatótol, de láttam ahogy futva közeledik az én irányomba, nem foglalkoztam vele, azt hittem, hogy majd kikerül. De nem ez történt, az ismeretlen fiú annyira siethetett, hogy észre sem vett és egyenesen belém rohant. Akkora volt a lendülete, hogy a sáros földön kötöttem ki vele együtt, szerencsére gyorsan kapcsolt az idegen és megtudott támaszkodni felettem. Ijedten néztem gyönyörű, barna szemeibe melyek most el kerekedtek és engem vizslattak. Barna hajkoronája teljesen nedves lett a folyton zuhogó esőtől, tincseiről egy-egy esőcsepp az arcomra zuhant. Az eséstől a kapucnim le csúszott a hajamról, így az én rózsaszínű hajam is teljesen el ázott, néma csendben bámultunk egymásra, egyedül az esőcseppek monoton kopogását lehetett hallani, amint a járdára csapódnak, a fülhallgatóból éppen, hogy csak kihallatszódott a zene amit hallgattam.

- Jézusom, jól vagy? - csúszott ki hirtelen az idegen száján a kérdés. Olyan kellemesen mély hangja van, akár napokig is tudnám hallgatni.

- Igen. - nyögtem ki nehezen ezt az egy kis szócskát, nem találtam a szavakat. A világos barna hajú egyén felállt és csak akkor vettem észre, hogy ez idáig végig a kabátja oldalát szorongattam, meglepetten nézet rám, mire gyorsan elhúztam onnan kezeim és a fiú segítségével feltápászkodtam a földről. A telefonomat zsinorostúl együtt a zsebembe mélyesztettem, még mielőtt tönkre menne az esőben, a vállamon pedig megigazítottam a táskám pántját.

- Ne haragudj, hogy neked mentem, nem volt szándékos, a buszt akartam el érni. - hajolt meg előttem, utána pedig egyből mögém pillantott gondolom azért, hogy megnéze eléri-e. Jézusom, milyen magas.- Ami már elment.

- Nem gond. - mosolyogtam rá, miközben a pulcsim kapucniját újra a fejemre húztam. Teljesen el áztam, így inkább nem mennék el a boltig. Viszont az utca végében észre vettem, hogy az egyetlen busz ami jó nekem, épp ide tart. Ezek szerint az előző busz késett, se baj, nekem így is jó. - Ö... Ízé, nekem jön a buszom, szóval én megyek.

- Oh, te is ezzel a busszal jársz? - kérdezte miután hátra nézet. Nem mondtam semmit csak bólintottam egyet, mire ő elmosolyodott és csuklómnál fogva a megállóba kezdett húzni. - Gyere, nehogy le késük.

A meglepődségtől megnémúlva követtem az ismeretlen fiút, kezére néztem ami most a csuklóm köré volt fonódva, hosszú ujjai finoman fagták közre vékony csuklómat. A megállóba érve tehetetlenül álltam mellette, miközben ő még mindig a csuklómat fogta, az idegen fiút egyáltalán nem zavarta, hogy amikor fel szálltunk a buszra, néhányan meg bámultak minket. A bérletünket le csipogtattuk a gépnél nagy nehezen. Hiába jött előbb a busz, ezen is nagyon sokan voltak, ráadásul az engem húzó fiú egy olyan helyen állt meg, ahol már nem volt kapaszkodó. Elindult a busz, én meg hirtelen nem tudtam mibe kapaszkodni, ijedten kaptam a barna karja után.

- Ne haragudj. - néztem rá, megrázta a fejét jelezvén, hogy különös képpen nem zavarja, hogy a karján csüngök, viszont amikor a kanyar következett alig bírtam tartani magam, hisz nem akartam halálra szorítani szerencsétlent, csak sajnos túl élesen vette be a kanyart a vezető, így szó szerint szegény fiúra dőltem, még  szerencse, hogy a körforgonak támaszkodott, mert biztos, hogy ha nem ott áll akkor hanyat vagódik velem együtt, de mint már említettem, az ismeretlenek nagyon jó reflexei vannak, ezért oldalamnál fogva meg tudott tartani, hogy azért mégsem nyomjam agyon őt. - Ez a hülye busz.

- Nyugodtan fogj erősebben, mert különben megint el fogsz esni. - kacagott jó izűen a szerencsétlenségemen. Miért az jutott egyből az eszembe, hogy milyen aranyos amikor nevet? Ez nem normális.

- Köszönöm. - mosolyogtam rá. Nagyon kellemetlen volt, hogy belé kellet kapaszkodnom és az is eléggé zavart, hogy a derekamat fogja, főleg úgy, hogy nem is ismerem.

- Amúgy Jeon JungKook vagyok, örülök a találkozásnak. - szólalt meg hírtelen, mintha csak a fejembe látott volna. Ilyen közvetlen közelről még gyönyörűbbek a szemei, olyan sötétek, hogy szinte már feketének mondhatni, mintsem barnának.

- Én is örülök, Park Jiminek hívnak. - szélesen mosolyogva néztem végig  a szemébe. Ah, de utálom a tömeg nyomort, egyfolytában lökdösnek az emberek, szegény JungKookra már teljesen rámasztam.
- Mindíg ezzel a busszal jársz? Mert én igen és még sosem láttalak. - kérdezte mikor beállt kettőnk közé az a bizonyos kínos csend. Hűvös lehelete arcomat cirógatta miközben beszélt, hirtelen nagyon melegem lett, biztos azért mert rengetegen vannak a buszon, biztos, más miatt nem lehet. Meg vártam míg megáll a jármű, majd JungKookot óvatosan  elengedve levettem a fejemről a vizes kapucnit.

- Igen, mindig ezzel utazok, hát még én sem látták, mondjuk amilyen sokan szoktál lenni a busszon nem csodálom. - válaszoltam kérdésére miközben újra belé kapaszkodtam, szerencsére a következő megállónál általában sokan le szállnak.

- Nagyon jól áll neked a rózsaszín haj. Lányokon kívül nem hittem volna, hogy más is be meri festeni a  haját ilyen színűre. - felelte szórakozottan, majd derekamon lévő kezét felemelte és helyükre igazította a kusza tincseimet.

- Köszi. - most ez egy bók volt vagy csak én gondolok túl sok mindent a dologba? Aish, Jimin, állj le! Ahogy az előbb mondtam a mostani megállóba elég sokan le szálltak, de persze azért szálltak is fel egy páran. Most akkor elkéne engednem a karját, hogy valami más kapaszkodót keresek? Aigoo, nem tudom mit kéne csinálnom, olyan erősen tart a derekamnál fogva, hogy inkább nem állok arrébb. Majd szól, ha már eléggé megunt, nem? Remélem. Talán mondanom kéne valamit? Olyan nyomasztó csak így itt állni ,meg nem szólalva. Dehát mit mondhatnék neki?

- Sajnálattal közöljük, hogy a nyolcas busz, technikai okok miatt nem közlekedik tovább. A legközelebbi járat 20 perc múlva érkezik. Köszönjük megértésüket. - szólalt meg a hangos bemondó. Hát ez csodálatos, azt sem tudom, hogy hol vagyunk. JungKook meg várta míg a többség leszáll és csak utána engedett el, leszállva a buszról - persze miután csak a jegy ellenőrzőtt meg kerültem volna - félre álltam, hogy megvárjam a barna hajú fiút.

- Merre mész? - kérdeztem meg tőle mikor mellém ért. Gyorsan rá sanditottam a táblára, hogy tisztázam magamban, hogy nekem merre is kéne mennem. Szamszong utcánál vagyunk. Remek, sétálhatok le harom megállót az esőben.

- A Kangnam utcáig. - szavai hallatán szemeim elkerekedtek. Az nem lehet, hogy mindig ugyan ott szállunk le és még sosem láttunk egymást, mondjuk lehet, hogy nem ugyan akkor fejezzük be az iskolát. Na és reggel, ugyan akkor kéne fel szállnunk a buszra, nem?

- Én is addig megyek, le sétáljuk? Mert a kövi buszon biztos hogy nagyon sokan lesznek. - kérdeztem, miközben a kapucnimat újra a fejemre húztam. Mondjuk már teljesen mindegy, hisz tisztára vizes és sáros vagyok.

- Felőlem. - vonta meg a vállát olyan nem törődöm semmivel stílusba. Szemöldökömet ráncolva indultam meg a szakadó esőben. Aigoo, nem hiszem el, hogy ennyire esik még mindig ez a rohadt eső. Én szeretek az esőben sétálni, de nem amikor szakad, meg amikor tiszta retek vagyok, mert fel löktek.

- Amúgy hova jársz suliba? - kérdeztem meg, mikor már meguntam, hogy néma csendben sétálunk egymás mellett. Ráadásul alig ismerem és mindjárt haza érek. 
- A Hanjang egyetemre, te pedig, várj kitalálom. Konguk egyetem? - mosolygott rám büszkén. Ezt meg honnan tudta?

- Honnan tudod? - kérdeztem még mindig meglepődve. Amúgy meg mit keresett itt, hogy ha két megállóval lejjebb van az egyetem? 
- Amikor véletlenül fel löktelek észre vettem az egyenruhád. - milyen szemfüles. Mondjuk, ha jobban szemügyre veszem én is őt, akkor valóban kiderül, hogy a Hanjang egyetemre jár, mert a pulcsija alól ki kandigál a szürke egyenruhája, ami a Hanjang egyetemet képviseli.

- Ööö, én itt lakok. - mutattam a mellettünk lévő emeletes házra.

- Oh, én meg az utca végén. Hát, akkor nem tartalak fel, meg egyszer bocsánat, hogy neked mentem. Örülök, hogy meg ismerhetelek. Szia, Jimin.

- Én is örülök, szia JungKook. - köszöntem el mosolyogva, majd meg fordultam mikor el indult. Viszont mikor a kulcsomat illesztettem volna a zárba, JungKook meg szólalt.

- Jimin. Holnap lesz nálam egy kisebb buli és szeretnélek meghívni.

- Szivesen elmegyek. - azta, alig ismerem két órája és máris el hívott egy buliba, amit történetesen Ő tart.

- Akkor jó, holnap egyre itt vagyok. Szia. - eresztett ki egy megkönnyebbült sóhajt a tüdejéből. 
- Szia.

                            Jungkook

Miután hazakisértem rózsaszín hajú új barátomat én is hazafelé vettem az irányt, kissé elázva.
Gondolataimat még mindig ő uralta, nem értettem, hogy eddig hogy nem láttam soha a buszon, pedig egy rózsaszín hajú fiút nem nehéz nem észrevenni. Arról nem is beszélve, hogy már a kisugárzása is nagyon kedves és barátságos. Egyből meg kedveltem és örültem neki, hogy elfogadta a meghívást holnapra.
Úgy kb. 5 perc alatt haza is értem, de nem tudtam ki üríteni a fejem, így arra jutottam ha már úgyis eláztam nem fog ártani egy kis eső, mivel ha eddig nem fáztam meg most már nem is fogok. Gyorsan át öltöztem és elmentem futni.
Ez valamiféle rendszer nállam, hogyha hazaérek egy hosszú nap után mindig el megyek futni hogy ki tisztuljon a fejem, bár általában nem szakadó esőben. De ez már részletkérdés.
Beinditottam a zenét max hangerőn és elkezdtem futni a szokásos útvonalon.
Egymás után hagytam el a házakat és az utcákat, nem gondoltam semmire csak vitt a lábam és éreztem, ahogyan ki ürül a fejem,
még az se zavart, hogy esik az eső.
Elértem ahoz a padhozz ahol futás közben mindig le ülök és pihenek egy picit, mielőtt vissza indulok de most, mivel vizes volt a pad inkább csak simán visszafordultam és hazáig futottam.
Mikor hazaértem már otthon találtam a hugocskámat, aki éppen az íróasztalánal üldögélt és összeráncolt szemöldökkel ült egy tankönyv felett.

- Szia Yume. Mit tanulsz? - adtam egy puszit az arcára, mire elmosolyodott.

- Szia Jungkookie. Ááá nem értem ezt a hülye matekot és hétfőn röpdolgozatott írok. Ugye elmagyarázod nekem?Mert ha nem tudom ezt, akkor Anyáék nem engednek el holnap, hogy a barátnőmnél aludjak - bigyesztette le a száját.

- Persze elmagyarázom, csak előtte gyorsan lezuhanyzok meg átöltőzök oké? - mosolyogtam rá, mire rám nézett és elkerekedett a szeme.

-Te komolyan elmentél futni szakadó esőben? - lepődött meg.

- Ahha miért ne? - kérdeztem, mintha ez tök normális lenne.

- Te tudod, de ha megfázol nem maradok itthon holnap ápolgatni.

- Jól van Yume. - kocoltam össze a haját, majd elmentem zuhanyozni.

Amint beléptem a zuhanyzóba magamra engedtem a forró vizet, ami irtó jól esett, szó szerint libabőrös lettem tőle.
Miután kellően sok vizet el használtam, gondoltam ideje kimenni. Fel öltöztem egyből a pizsimbe, majd megszáritottam a vizes tincseim, és mentem Yumenak átadni a kiváló matek tudásomat.
Miután úgy egy órán keresztül magyaráztam mindenféle matek hülyeséget, csináltam Yumenak és magamnak vacsit, mivel mikor nincsenek itt anyaék, akkor én szoktam kaját csinálni magunknak, ami az utóbbi időben elég sokszor megesik, de ilyen az élet, ha a szüleid üzletemberek. Már megszoktuk, hogy általában ketten vagyunk, de annak ellenére, hogy néha tényleg nagyon messze vannak, mindig beszélünk videochaten, és mindig megbeszéljük kinek milyen volt a napja.
Most is mikor vacsiztunk Yumeval felhívtuk őket és közben beszéltünk velük. Így tudtam meg, hogy legkésőbb hétfőn este jönnek haza, aminek egy kicsit örültem is, mivel ha elfajul a buli holnap -amit kétlek, mert tényleg zárt körű lesz-, legalább lesz időm fel takarítani. Yume is csak vasárnap este ér haza.
Vacsi után elvonultam a szobámba és csoportos skypeot inditottam barátaimmal, hogy megbeszeljük a buli részleteit, de csak Yugyeom volt elérhető.
Rámentem a zöld kis ikonra és vártam míg, fogadja a kérést.

- Szia Gyeomi.

- Hello Hyung. - közben aranyosan beleintett a kamerába. - Miújság?

- Hát, meg kéne beszélnünk a bulit, nem tudod mikor jön fel Bam?

- Mit kapok, ha elővarázsolom fél perc alatt?

- Mondjuk semmit?!

- Nahjólvan milyen vagy. Bamie gyere egy kicsit! - kiabált hátra fordulva.

- Hol marad a Hyung?! - kiabált vissza neki, miközben a kamerához sétalt, majd összekocolta Yugyeom haját.

- Szia Bam.

- Csá Kook.

- Végül Namjoonék el tudnak jönni?

- Jah, sikerült őket rábeszélnem, és még piát is hoznak. És jön még valaki vagy csak hatan leszünk?

- Öhm hát izzé elhívtam még valakit.

- Csak nem egy lány? - kérdezte Gyeomie közelebb hajolva a kamerához.

- Nem éppen. Ma suli után, mikor mentem haza felé, véletlen fel löktem egy fiúcskát, aztán  elkezdtünk beszélgetni és tök jóféle a gyerek, gondoltam elhívom, mert miért ne? - tettem fel a költői kérdést.

- És a Hamupipőkéd el árulta a nevét? - ugratott Bambam.

- Jiminnek hívják. - hagytam figyelmen kívül a hülyeségét, mint általában. 

- Ez nem lány név? - kuncogott fel Yugyeom.

- Az már csak részlet kérdése.

- Tuti lány csak nem akarod elmondani. Nah de amúgy hány éves?

- Nem tudom nem kérdeztem, de tuti fiatalabb.

- Ne legyél abba olyan biztos. Majd holnap megtudjuk. Viszont mi lépünk Kook, akkor holnap fél egyre ott vagyunk, jó? - szólalt meg Bambam.

- Rendben, ne felejtsétek a kaját hozni. Sziasztok - integettem a kamerába barátaimnak.
Meg vártam míg vissza integetnek, majd kinyomtatom őket, aztán lementem tejet inni és közben megkerestem a telomon a rózsaszín hajút.
Beirtam a keresőbe, de kiadott vagy húsz Park Jimint, ráadásul egynek sem volt rózsaszín haja. Egyesével meg kellett néznem mindegyik profil képet, és persze az utolsó volt amit kerestem.
A képen Jiminnek még fekete haja volt, de mosolyát bárhol felismerném.
Bejelöltem, majd rá is írtam a fiúcskára.

Jk:  "Szia Pinkie :) Akkor a holnap biztos?"
Jm:  "Szia. Mi ez a becenév? Amúgy biztos."
Jk:  "Hát nem cuki?"
Jm:  "De, nagyon."

~Jeon JungKook megváltoztatta a becenevedet a következőre: Pinkie.

~Park Jimin megváltoztatta a becenevedet a következőre: Kookie.~

Kookie:  "Nah szép. Nekem mennem kell, akkor holnap ott vagyok érted egyre, oké?"
Pinkie:  "Rendben. Amúgy valamit kell vinnem?"
Kookie:  "Csak magadat 😉"
Pinkie:  "ÖÖÖ, oké. Jóéjt Kookie."
Kookie:  "Jóéjt Pinkie."

Megittam a pohár tejemet, majd benéztem Yumehoz, de ő már aludt.
Betakargattam, majd adtam egy puszit a homlokára és átmentem a szobámba én is lefeküdni.

Reggel arra kelltem, hogy valaki ölelget, de nem akartam felkelni így nem törődve a fejemre húztam a takarót. Az engem merészen kelltegető nem adta fel.

- Naah, kelj már fel, csináltam neked reggelit. - ölelgetett tovább Yume. Erre a mondatra kipattant a szemem, és lassan lehoztam a fejemről a takarót.

- Csináltál kaját? Hogyhogy? Azt én szoktam.

- Hát köszönet képpen, amiért elmagyaráztad a matekot, és amúgy is mindjárt indulnom kell a barátnőmhőz, gondoltam megleplek. - vigyorgott rám cukin.

- Nah, gyere ide Hugi. - tártam szét a karom, várva hogy megöleljen.
Mire rámzuhanva megölelt.

- Mostmár aztán kelj fel, mert nem akarok elkésni.

- Igenis hölgyem! - pattantam ki az ágyból álmosam, ő meg csak kinevetett.
Elballagtam a fürdőig és megmostam a fogam, majd az arcom. Mikor lementem az asztalhoz Yumi már az asztalnal várt és kiszedte a rántottát magának. Leültem mellé és szedtem magamnak én is, majd elkezdtem enni. Csöndben meg ettük, aztán elkezdtem mosogatni, és addig Yume felment a táskájáért.

- Nekem indulnom kell. Ne engedj be senkit a szobámba este. - jött le az emeletről.

- Azt megígérhetem neked. Te meg vigyázz magadra, és holnap akkor gyere. - öleltem meg köszönésképpen.

- Rendben ne izgulj, vigyázzok.
Szia - ment ki az ajtón.
Felpillantottam az órára és rájöttem, hogy kicsit késésben vagyok. Valószínűleg mindjárt megjönnek Yugyeommék, szóval gyorsan felmentem elkészülni.
Mikor csöngettek, már teljesen kész voltam, és a törékeny dolgokat pakoltam el valami biztonságosabb helyre, kinyitottam nekik az ajtót, és szembetaláltam magam két barátommal.

- Sziasztok. Jó is hogy jöttök, segíthettek pakolni.

- Szia Kook.

- Cső Jeon. Mizu? Kérsz egy kis kóstolót? - emelte magasba Bambam az eddig háta mögött rejtőző pezsgőt, és itt már sejtettem, hogy nem szomjasak.

- Öhm, nincs még túl hamar ehhez?

- Figyelj, ha Yugyeomot rá tudtam venni akkor szerintem nincs.

- Hát jó, egy kis bemelegités nem árthat. - azzal elvettem a félig üres üveget és jó nagyot kortyoltam belőle, majd még egyet.

- Nah inkább hadjuk a pakolást már úgyis nagyjából kész, szóval én most el szaladok Jimin ért, ti addig helyezzétek magatokat kényelembe. - gyorsan felkaptam a kabátomat és már mentem is ki az ajtón Jimin háza felé.
Mikor odaértem egyből be is csöngettem, nem sokkal később kínyilt a kapu és Jimin ált a kapuba nagy mosolyal az arcán, majd a következő pillanatban olyan történt amire egyikünk sem számított.
Jimin lába mellett kiszaladt egy nagy termetű labrador és elkezdett szaladni, Jiminnel összenéztünk és szavak nélkül egy pillanat alatt megbeszeltuk, hogy most aztán futás van.

- JAAAAM ÁLJ MEEEEG! - kiáltotta jimin futás közben, gondoltam ez a kutya neve, ezért én is elkezdtem kiabálni.
Az egész utca tőlünk zengett, mire utol értük a "kis" kutyust.
Jimin még futás közben ragadta meg a nyakörvénél fogva és a nagy lendülettől, ahogy megállt Jam majdnem elesett Jimin. Még pont időben megragadtam, így nem volt alkalma elesni megint.

- Megvagy, már nem eshetsz el, nyugi Pinkie.

- Nem igaz már, hogy mindig el kell esnem mikor velem vagy. - vágott durcis fejet Jimin, miközben fogta a kutyát és mindketten lihegtünk a futástól.- Most hogy már Jam is lenyugodott, bemutatlak neki.

- Jól van, egész nyugodtan - nevettem a fura helyzeten. Majd legugolt a  kutyus mellé és rám mutatott.

- Jam, ő itt Jungkook, viselkedj rendesen vele - majd rám nézett - Köszönj neki és utána add pacsit. -mosolygott rám csodaszépen Jimin.

- Szia Kishaver. Adsz egy pacsit? -nyújtottam felé a kezem, és tényleg belecsapott - Nah jó ez irtó aranyos volt-mondtam a már álló Jiminnek.

- Köszi, én tanítottam neki még régen.

- Látszik rajta hogy jól nevelt.

- Igyekszem, bár nem tudom mi ütött most Jam - be soha nem szokott igy el szaladni. 

- Hát biztos megijedt tőlem.

- Tőled? Miért ijedt volna meg tőled?

- Mert ijesztő vagyok.

- Szerintem egyáltalán nem vagy ijesztő - mondta Jimin szégyenlősen, már-már elpirulva, ami iszonyú aranyos volt.

- Hát köszi, azt hiszem ezt bóknak veszem. - küldtem felé egy nagy mosolyt. - Nah gyere induljunk vissza mielőtt a barátaim szét verik a házat.